Irgoli
Irgoli Szardínia az ún. "Bassa Baronia" területén fekszik. Ez a régió határos Barbagia hegyvidék déli és nyugati részével, a Tirrén tengerrel keleti részről és Gallura területével az északi oldalán. Irgoli a sziget keleti partján fekszik a gyönyörű Cedrino folyó völgyében, védve a Mount Senes gránithegyek által. A hegyvidéki táj valamint a Su Padente ésTalachè régi fennsíkja, az ilex erdői csodálatos kilátást tárnak fel a látogatók elé. Mindenhol megtalálható a mediterrán vidékre jellemző növényvilág: mirtusz ("sa murta"), cistusz ("su mutrecu"), masztik fa ("sa chessa"), boróka ("su ghiniperu"), eperfa ("su lidone") és tölgyfa ("su kerku"). A terület állatvilága meglepően gazdag, itt találkozhat különböző állatfajokkal, mint a fogoly ("sa perdighe"), a sas ("s'astore"), a róka ("su mariane") és a vaddisznó ("su sirvone"). Látogassa meg a helyi forrássáról híres Norghie falut is.
Irgoliban a legfontosabb gazdasági tevékenység továbbra is a mezőgazdaság és a juh-gazdálkodás, de az elmúlt néhány évben a turizmus is jelentősen kifejlődött, a helyi termékeknek és különlegességeknek köszönhetően, mint például a "pane carasau" (szardíniai helyi kenyér), a felvágottak és a vörös borok. A kulturális és szabadidős rendezvények is egyre gyakoribbak. A helyi önkormányzat minden nyáron megszervezi a "Bassa Baronia" ünnepségeket. A főbb hagyományos ünnepek közé tartoznak a Bari Szent Miklós védőszent és a Szent Mihály ünnepe májusban, a Sant'Antioco helyi ünnep és a Regionális Kintorna Fesztivál augusztusban, a Szent Mihály ünnepe valamint a Népi Vallásos Énekek Nemzetközi Fesztivál szeptemberben.
Az "Irgoli" név eredete nagyon szokatlan. Valójában a legendák egy régi Dori Mannu nevű tanyát említenek, amely a mai Santo Stefano falu déli részén helyezkedett el. Számos történelmi dokumentumban ennek a kis településnek a neve különböző módokon jelenik meg: Ligori, Dori Locum, Hircus, Hirculus, Irculi, Ircule, Irguoli és végül Irgoli. A korai középkorban az akkori Galtelli és Orosei "curatoria" -hoz tartozott (az ún. Szardíniai kis királyságok, "giudicati"), ezt követően Pisa Tengeri Köztársaság vette át a vezetést és később az Aragóniai Korona.
Számos régészeti maradványok találhatóak, a legnevezetessebbek közé tartoznak a "Nuraghes" (egy bizonyos fajta megalitikus emlékek, amelyek csak Szardíniában léteznek). Számos ilyen történelmi példa van a környéken, mint a Nuraghe Tutturu, közel a festői Ortòla falvához. Az utóbbi olyan sziklakövekből áll melyeket az időjárási viszonyok érdekes alakuvá formáltak az idők folyamán. Egyébb ismertebb történelmi maradványok: Nuraghe Luminìe, Nuraghe Alinoe, Santu Andria, Nuraghe Norgòe és a gyönyörű Nuraghe Janna'e Prunas. Ne hagyja ki a "Sa Conca e mortu" sírt (a szárd dialektusban "a halál feje", a koponya), amely a legszebb a "Domus de Jana" között (tündérek / boszorkányok háza a szardíniai hagyományok szerint - mesterséges barlangok a sziklákban amelyek a kőkorszakban temetkezési helyek voltak).